Pedagógusi munkám mellett - részben ahhoz kapcsolódva, részben tőle függetlenül - néha írásbeli alkotásaim is napvilágot láttak. Az utóbbiak körébe főként a műfordítások, saját versek tartoznak, bár prózai művek (cikkek, műelemzés, recenzió, novella stb.) születnek néha. A műfordítás egyetemi éveim alatt is érdekelt. Két tanévben is résztvevője voltam a Kardos László professzor úr által e témában indított szemináriumi csoportnak. Tanárként is folytattam e kedvtelést, de csak önmagam szórakoztatására. Saját irodalmi alkotásokkal 1994-től foglalkozom. Ennek eredménye két megjelent kötetem, illetve az alábbi felsorolás legtöbb darabja.
Tagja vagyok a Pannon Írók Társaságának (2009), a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságnak (2015), illetve a MŰSZAK (Művészek Szabad Alkotóközössége) művészeti csoportnak (2011).
Az új versekből
SAJÁT VERSEK
Már 35 éve
Már harmincöt éve nem él apám;
tompa fájdalom ez, s halálomig hiány.
Egy falunak volt férfiszabója,
sokaknak Jani bácsi vagy Janikám.
Vajon hányan emlékeznek rá ma?
Pontosan mérő centijére,
a megvarrt öltönyök igényességére,
kopottból újjá varázsolt kabátra,
jó szóra, emberi, szabad társalgásra?
Hányszor altatott el gépe berregése,
(reggelre kész legyen, amint megígérte!)
s hallgattam szabáskor derűs dalolását,
s figyeltem – kisgyerek – ollócsattogását!
Él-e, ki azt is tudja még,
hogy az ifjú segéd
munkába menet a pedált taposta,
30 kilométeren naponta.
Így épülhetett fel nagyapám présháza.
(Pár év, s a háború romokká gyalázta.)
Kis, sovány ember volt, s ha kellett aratott,
kapált, kalapált, barkácsolni tudott.
Barbár idők után kertet, saját házat
álmodott makacsul, s bűvölt a családnak.
Egy szobában kezdtük, s minden évben bővült,
ahogyan a kassza engedte, úgy épült.
(Iskolába léptem, hogy a romot láttam,
s készen az otthont, hogy éretté váltam.)
A konfekció hogy szakmáját nullázta,
segédmunkásnak állt, busszal járt a gyárba.
Villanyszerelőknél más szakmába lesett,
az új feladattól soha meg nem ijedt.
Befogadta gyorsan a munkásközösség,
jól érezte magát, s őt is megszerették.
Sok szép emberi szót, megbecsülést kapott,
s egy rosszat: gyógyszernek hitte az alkoholt.
Ezért, sajnos, korán a semmibe futott.
Már harmincöt éve nem él az apám;
tompa fájdalom ez, s halálomig hiány.
Velünk marad
Tóth Imre halálára
Igen. Lehetett volna másképp.
Emlékszem. Ha találkoztunk, csendesen
ültél helyeden. Tudtam, papírral, billentyűkkel
beszélsz, s a tetteid szólnak hangosan.
Tetszett, amit műveltél. Átsütött rajtuk az érték.
De korszakok jönnek, mennek. Árulók
is, kiknek mosolyát érdek érleli. Nem velük
törődtél.
Kertet építettél, szépítettél. Szépírókat
híresítettél.
Utoljára még szóltál, küldjetek verseket.
Utoljára még szerkesztettél egy oldalt.
Utoljára még leírtál egy félben maradt mondatot.
Aztán veszélyes üzenetet kaptál.
Fénylő aranykorod sötétbe, semmibe
hanyatlott. Éveid száma dobozba zárva
hiányosan kopog.
De szellemed szabad, velünk marad.
Tűzvörös varázslat
Tűzvörös, sejtelmes varázslat,
vitatkozó kalapácscsapások!
„Bajod eshet,
útban lehetsz,
ne menj oda!”
De vonzott a rejtélyes csoda.
Fujtató szuszogott, hatalmas tüdő.
Felizzott tőle szén, fém és levegő.
Kemény Sándor, a kovács
- baljában nagy fogó, jobbjában kalapács -
az üllőre áttette,
s ritmusra ütötte,
tángálta, püfölte
a vörösre izzított vasat.
Az visszacsattant, szikrázott az ütések alatt,
de mire kihűlt,
megfeketült,
szabályos patkóvá szelídült.
Kint a ló és gazdája már várta,
s gyorsan rákerült a pőre patára.
Ámultam, kiskamasz, a számat tátva
e zengő-bongó, piros mágiára.
Meg voltam illetődve,
nem is gondoltam, hogy tanultam belőle,
csak éreztem, megsúgta ösztönöm,
alkotni nem könnyű, nem játék, de öröm.
Érték, kincs ez is…
Csanádi Imre 100. születésnapján
Forró nyárban a hő és kapa nyüstöli,
s szőlő lombja között hogyha serénykedik,
látván arcokat és fél falu életét,
folyvást jár agya metrumon.
Város nem haza még, sőt a kicsiny falu
sandán mond „ifiúr”-t néha kivetve őt.
Könnyebb, versbe ha forr sérelem és a bú,
már rögzítve alig sajog.
S rosszabb jön, hadi nyűg, s fogdai gyötrelem.
Jó válaszra se lel, még a szökés sem az:
ettől fut, de amaz gyűjti be, s már fogoly.
Elvész s kín az a négy rab év.
S itthon? - más a világ, érteni oly nehéz.
Elszánt kincskeresés adja az új erőt.
Múlt értékeitől zendül a hangja is,
s bátran rosszra, gonoszra ront.
Példáz: átkoz a régi poéta bűnt,
észt nép küzd konokul, tudja, meg így marad
Élni úgy akar ő: hallva nevét utód,
hajtson tiszteletül fejet.
Gyermekverse nevel sok kicsit és kamaszt.
Írott képeiben múlt okosít jelent.
Bár őriz hagyományt, műve nem ásatag.
Érték, kincs ez is, úgy becsüld!
Goldmark Károly
Mekkora teher alatt nő a pálma?
S kell-e gát, hogy célba érjen a zseni?
Ha fel nem karolná őt drága bátyja,
magától meddig tudna szállani?
Vezérli útján zenerajongása,
nyomorában is az segít neki.
Habár többször csábítja Pestre álma,
belátja végül, Bécs segítheti
Nehéz betörni, nem adja fel mégse.
Ihleti Verdi,Wágner - sok példakép -
hangversenyekre, kamarazenékre.
Rideg a szakma, de tapsolja a nép.
És a világban Sába királynője
fel is ragyogtatja végre hírnevét.
Magyarországi levelek
12.
Keszthely, 2020. április 3
Édes Bátyám!
Jól ismérheti kéd, hogy mekkora bánat a járvány.
Pestis elől Bujukálliba szállván
átélhetted, mily szeles és szomorú hely hálni a sátor.
Háromszáz évvel később bujkálunk ím mi is új nyavalyától.
A’való, hogy a vének, mint én is, célpontja vagyunk.
Így házunkba bezárkózván most óvakodunk.
Aggódunk a családunk tagjaiért,
sajnálván, kit e durva betegség máris elért.
Közben morfondírozom életem átgondolva,
mit tettem jót, mit magam és mások hasznára,
mit vétettem más s a magam kárára.
Épp a halálunk perce veszik bele szürke homályba:
egy nap, két hét, négy hó, tán pár év?
Ámbár jobb nem tudni se, mennyi időnk van még?
Tán csak nem nyavalyás kis vírus zárja le sorsom?
Mindegy, mint eddig, csak azért is végzem a dolgom,
gyötröm a földet, könnyítvén a magunk s a családunk éltén,
s olvasok, írok, edzve az elmém.
Látván, mennyi köröttem a jóság, szépség,
örvendek, bár fájlalom azt, hogy e szép Föld lassan pusztul.
Harsannak szép szózatok, ám aki dönthet, legtöbb orvul
csak maga hasznát hajtja, hatalmát
más kárára növeszti. S az órák
futnak, s nincs a világban, nincs egyezség
mély szakadék fele száguldó szép emberiségért.
Folyvást csak kiraboljuk a természet kincstárát,
lám a nyakunkba zuhintja ezért a csapásai árját.
Oly gyönyörű minden pedig. Épp most jő a tavasz,
beköszönt hozzánk hozván rosszkedvre vigaszt.
Édes Bátyám, jól emlékszem, nénékád mire intéd:
legfőbb kincs az egészség.
Párommal most létünk csöpp sátrába bezárván,
várjuk, mígnem messzire száll ez a gyilkos járvány,
s majd szabadon élhetjük a most még elzárt régi sok élményt.
Magyarországi levelek
13.
Várvölgy, 2021. április 5.
Édes Bátyám!
Csendes-völgyben gyűjtöm erőm, s az egészségem
óvom e járványos, félelmes időben.
Csendes-völgynek e tájat néhai hegyszomszédom hívta,
s kedves nékem e csendnek minden kis zaja, titka:
zizzen a lomb szellőtől, harkály csőre kopog,
fácán kárál, röppen ijedten, s méhraj zsong.
Méricskélem a mérget a permetezéshez
lassú mozdulatokkal, s közben egy kicsi gyík les,
míg napozik, s az erősebb zajra riadtan elmenekül.
Fentről, domb tetejéről nézve körül
látom, a Keszthelyi-hegység őrzi, karolja a tájat,
a’való, hogy lenge lebernyegként csak.
(Szép Tündérországot nagy köpönyegje a Kárpátoknak
fedte előled, mint leveledben elpanaszoltad)
Fölnézek: kusza bárányfelhők dél fele szállnak.
Dolgom kezdem, permettel védvén a virágzó fákat.
Őszibarack, meggy, szilva, cseresznye, s a kajszi
drága gyümölcse betegségtől így tud szabadulni.
Édes Bátyám!
Felsóhajtok közben, bárcsak lenne erőm és módom
balga világunk is megmenteni sok-sokezer nyavalyától, bajtól.
Kellene az ember
„Holnap is kell az ember”
Öreg hegyszomszédom ezzel
búcsúztatta a napot,
mely szinte már lebukott
egészen,
s azt amelyet
ma is végigdolgozott
a hegyi kertben.
Keményen,
mint egész életében.
Feszültek ott a kordonok,
vesztésre álltak a gyomok.
Metszett, permetezett, kaszált,
hajtást válogatott, rotált.
Egyre-másra,
azt vigyázta,
hogy érlelje szőleje gyümölcsét.
Katonás rendben volt kert és hajlék.
Látszott mindenütt a gazda keze nyoma.
Míg élt.
Sajnos az övé már nem látszik soha.
Van új tulajdonos. Papíron.
A birtokon
csak hatalmas géptúrás mutatja,
s elvadult kert, hogy nincs igazi gazda.
A sorok közén gazok gárdája
tolakszik, bújik.
Száz venyige ezerfele kúszik.
Összekapaszkodnak egymással,
fűvel, fával, iszalaggal, szulákkal.
Hálójukat áttörik pimasz magoncok,
szemtelen suháng-suhancok.
Búvóhelyet benne apró vadak, férgek lelnek,
örvendve a sűrű, bújtató rengetegnek.
Sóhajtok s szomorúan fordulok el.
Mind több a parlag s bozót a hegyen.
Még a kút is elvesztette gémjét.
A romlás rakja s szélesíti fészkét.
Jenő bácsi, nincsen ez így rendben.
Itt ma is kellene – nagyon − az ember.
MŰFORDÍTÁS
Szergej Pantsirev kötetében olvasható versek közül 43-at fordítottam
(A könyv a keszthelyi Pannon Könyvesboltban és a LÍRA könyvesboltjaiban kapható)
Pantsirev hatására kezdtem a Nobel-díjas Brodszkij költészetét tanulmányozni. És fordítani verseit.
.
Joszif Brodszkij versei
Egy tirannusra
Одному тиранну
Járt itt rég: de még nem bricseszt viselt,
posztókabátot; szolid, hajlott háttal.
Lefogatta a törzsvendégeket
most, s leszámolt a világkultúrával.
Mintegy így bosszulta meg (rajtuk? nem,
az Időn) nyomorát, szegénységét,
rossz kávét, unalmát, meddő küzdelmét
(vesztett mindig huszonegyezésben).
Ennyi bosszút az idő már lenyelt.
A kávéházban tömeg van, nevetnek,
lemez harsog. Az asztalnál helyet
foglaló félve körültekintget.
Mindenhol műanyag, nikkel − de tré:
brómnátronos utóíz süteményben.
Zárás előtt, színházból jőve éppen
inkognitóban ő is be-betér.
Amikor belép, mindenki feláll.
Ki hivatalból, ki a boldogságtól.
Így ő – hogy az est békésebbé váljon –
hagyja, s jogos tenyérmozgásra vár.
Issza kávéját − ma jobb, mint valaha,
kiflit eszik, fotelbe terpeszkedve,
olyan finom, hogy a holt is „na, ja!”
ekként kiáltana, ha felébredne.
1972
Hazatérsz most otthonodba. Na és.
Воротишься на родиную ну что ж.
Hazatérsz most otthonodba. Na és.
Nézz csak körül, vajon még kinek kellesz,
Kinek, most barátaid közé lépsz?
Hazatérsz, s vegyél a mai estre
valamiféle jó bort, édeset,
nézz ki az ablakon, és tűnődj majd el:
egyedül vagy vétkeddel teljesen,
és ez jó. Köszönet érte. Hála Isten.
Milyen jó, hogy vádolnod nincs kiket,
milyen jó, hogy nincsen semmilyen társad,
milyen jó, hogy ki halálig szeret,
nincsen, nem tartozol senki fiának.
Milyen jó, hogy sötétben senki sem
nyújtotta kezét, hogy vezessen téged,
milyen jó, hogy a világon egyetlen
vagy, ki a zajos állomásról lépked.
Milyen jó, otthonodba rohanva
leleplezed magad: szavaid becsapnak,
s hamar megérted, lelked nyomja a
gondja a majdani fordulatoknak.
1961
„Levelek római barátomnak”
(Martiálisból)
«Письма римскому другу»
(Из Марциала)
Szeles idő van, hullámok csapkolódnak.
Ősz jön már, megváltozik köröttünk minden.
E változások, Posztumusz, meghatóbbak,
mint barátnőd látni más-más öltözetben.
Bizonyos határig a szűz szórakoztat −
tovább nem juthatsz térdénél, könyökénél.
Testen kívül a szép több örömöt adhat:
nincs mód hűtlenségre, s ölelésre sem még.
*
Könyvet küldök, Posztumusz. S a fővárosban?
Puha ágyat bonthatsz? Nem nehéz az alvás?
Ki a Cézár ott? Mit csinál? Sok csalás van?
Sok csalás van, bizonyára, s intrikálás.
Ülök a kertemben, s világít a fáklya.
Nincs barátnő, nincsen cseléd s ismerős se.
Nem fáraszt erősek és gyengék világa,
csupán bogaraknak zsongít zümmögése.
*
Itt egy ázsiai kereskedő sírja.
Értette a dolgát, s a légynek sem ártott.
Gyorsan meghalt: láz. Pedig nem ezért hozta
hajója, hiszen kereskedni vágyott.
Emitt egy légiós − kő felette, durva.
Rómát dicsőítve hullt el egy csatában.
Mennyi öldöklés! a halál vének jussa.
De ezt még, Posztumusz, nem fogták szabályba.
*
Nos, Posztumusz, a tyúk nem madár, valóban,
de a bánatot a tyúkész is megérti.
Ha már itt születtem, az Impériumban*,
jobb lenne eldugott tengerparton élni.
Cézártól is, hóviharoktól is távol.
Nem kell csúsznom-másznom, sürgölődnöm, félnem,
Hogy minden helytartó tolvaj, így mondjátok?
Vérszopónál tolvaj is kedvesebb nékem.
*
Ezt a záport élni át veled, hetéra,
rendben van, de ne késztess üzletelésre:
sestertiust vársz, s tested be van takarva,
mindegy, hogy fazsindely kerül a tetőre.
Átszivárgok, mondod? De hol van a tócsa?
Hogy tócsát hagytam, nem lehet elfogadnom.
Ám ha néked férjed, valamilyen volna,
átszivárogna majd ő a takaródon.
*
Mi már a felénél többet is átéltünk.
Mint taverna előtt mondta egy öreg rab:
„Csak romokat látunk, hogyha hátranézünk”
Nagyon barbár nézet, persze, ez, de igaz.
A hegyekben jártam. Van most egy nagy csokrom.
Nagy kancsót keresek, s vizet öntök rája.
Mint Líbiában, Posztumuszom − vagy hol?
Máig is harcolunk még mi valójában?
*
Rémlik, Posztumusz, a helytartó nővére?
Maga ösztövérke, de formás a lába.
Te még háltál véle… Papnő lett belőle.
Papnő, Posztumusz, és istenekkel tárgyal.
Utazz ide, iszunk bort falat kenyérrel.
Vagy szilvával. S mesélsz nékem, hogy mi újság.
A tiszta ég alatt alhatsz nálam, kertben,
s elmondom, a csillagzatokat hogy hívják.
*
Posztumusz, alkotást kedvelő barátod
hamar kivonásnak tartozását rója.
Mit gyűjtöttem, párnám alatt megtalálod,
nem sok az, de elég lesz a koporsóra.
Majd hollófekete kancádon kocogj el
város falához a hetérák házába.
Add nekik az árát, amiért szerettek,
s elsiratásomnak is ez lesz az ára.
*
Babérfa zöld lombja jön majd remegésbe.
Sarkig kitárt ajtó, poros ablakocska.
Elhagyott nyoszolya, üres senki széke.
Szövet, mely a déli napsugarat itta.
Túl fenyősövényen a Pontus zúg, morog.
Valami hajó ví széllel a szirt megett.
Idősb Plinius az összeszáradt padon.
Ciprus bozontjában egy rigó füttyöget.
* J.B. gyakran használja a római impériumra utalást a SZU és az USA párhuzamaként
Ne menj ki a szobából, e hibát ne kövesd el.
Не выходи из комнаты, не совершай ошибку...
Ne menj ki a szobából, e hibát ne kövesd el.
Minek neked a Nap, ha Sipka cigarettát kedvelsz.
Az ajtón túl minden értelmetlen, különösen − a boldogságsóhaj.
Csak a toalettbe − és azonnal gyere is vissza.
Ó, ne menj ki a szobából, ne hívj taxit magadnak.
Mivel a mozgástered a folyosóról indulhat,
és a villanyóránál ér véget. S ha bejön a gerjedt
maca, kitátva száját, űzd el, vetkőzni ne engedd.
Ne menj ki a szobából, vedd úgy, hogy éppen meghűltél.
Mi érdekesebb e világon a falnál és a széknél?
Minek onnan kimenni, hova visszajönnél este
ugyanolyanként, mint voltál, hátha még − bajod esne?
Ó, ne menj ki a szobából. Táncolj választva bosszanovát,
kabátban, pucér testtel, félcipőben a csupasz láb.
Az előszobában káposzta s síkenőcs szaga terjeng.
Te már sok betűt leírtál; felesleges még egy.
Ne menj ki a szobából. Ó, hagyd, a szoba hogy
gyanítsa csak, milyen vagy. S általában incognito
ergo sum, mint rájött, ez forma, a szubsztancia szívben van honn.
Ne menj ki a szobából! Az utcán, ej, ez nem Frankhon.
Ne légy buta! Azzá légy, amivé nem lettek mások.
Ne menj ki a szobából! Hirdess bútorszabadságot,
forrjál velük össze. Barikádozd magad, zárkózz el jól
szekrénnyel kronosztól, kozmosztól, érosztól, rassztól, vírustól.
Vadállat helyett kerültem én ketrecbe
Я входил вместо дикого зверя в клетку
Vdállat helyett kerültem én ketrecbe,
szöggel kiégettem rabidőm s rabnevem a barakkban,
tenger mellett is éltem, s tettem a rulettre,
ebédeltem az ördög tudja kivel frakkban.
Gleccser tetejéről a fél világot néztem,
háromszor elmerültem, kétszer összetörtem.
Országot hagytam el, mely addig nevelt engem.
Várost megtöltene sok engem elfelejtő.
Ténferegtem hunok üvöltését őrző sztyeppen,
magamra vettem, mi megint divatba jő,
rozst vetettem, kátránypapírral szérűt födtem,
s elegem volt a poshadt vizekből.
Álmaimban az őrök kékacélos pupillái néznek,
faltam üldözöttek kenyerét, héjat se hagyva.
Gúzsba kötve adhatott gégém minden hangot, csak ne üvöltsek:
majd suttogásba fogtam. Negyven vagyok ma.
Az életről mit mondhatok? Hogy hosszú már.
Együttérzésre késztet csak a bánat.
De míg agyaggal nem tömik be szám,
Nem hangzik el belőle, csupán hála.
MEGJELENT prózai írásaim és verseim
(a legújabbaktól a régebbiekig)
PANNON TÜKÖR 2021/4 Goldmark Károly, Magyarországi levelek 13., Kellene az ember
IRODALMI JELEN 2021. július Szergej Pantsirev versei (Luridaque evictos, Egy az előző több mint száz díszletből)
AMBROOZIA 2021/2 Joszif Brodszkij versei (Beszédrészletek:Sehonnan szeretettel..., Észak fémet morzsol..., Ismerem ezt a szelet...)
DEÁK+KERT irodalmi-kulturális portál 2021 Joszif Brodszkij versei (Egy tirannusra, Levelek római barátomnak, Vadállat helyett kerültem én ketrecbe)
IRODALMI JELEN 2021/1. január (online) Szergej Pantsirev versei (Luridaque evictos, Egy az előző több mint száz díszletből
PANNON TÜKÖR 2020/6 „…így volt érdemes” Lackner László Délidő alkonyatban című kötetéről
FACEBOOK Csoóri Sándor Társaság oldalán Csanádi Imre: Húzd rá, cigány műelemzés
IRODALMI JELEN 2020. augusztus (online) Mihail Szuhotyin versei (Az atommagok hasadnak;A csigának...; ezek undorodtak; Alekszejev ; Gyilkolni))
DEÁK+KERT irodalmi-kulturális portál 2020 Tavasz a kertben, Borzalmas kor volt, Magyarországi levelek 12
PANNON TÜKÖR 2020/2 Konsztantyin Dmitrijevics Balmont versei (Az óceán, Egy szörnyű álom, Az emberekhez, Miért, A világ vége)
AMBROOZIA 2020/2 Timur Jurjevics Kibirov versei (Csak törj előre, semmi kétség; Ugranom orrom fölé kéne; Városi románc; Vázlat a természet után)
2019-ben megjelent a könyvem:
HÉVÍZ 2020/1 Mihail Szuhotyin verse (Nem tudom)
DEÁKKERT 2020/1 Marija Sztyepanova versei (Belső világáért szeresd az emberedet..., Merjen maradni önmaga, Neked, Prototípusok, Reggel, Tükör, Tüzek)
AMBROOZIA 2019/2 Mihail Szuhotyin versei (2014-es napló a), b), c))
VÁR 2018/4 Mégis prédikálj (Babits). Remélj!(versek)
MURATÁJ 2018/1-2 Omoljon a határ!
PANNON TÜKÖR 2018/6 Oszip Mandelstam versei (A kősziklás égboltra látok, A hidegtől összeborzadok, Bach, A külvárosban béke s csönd, Gondolj sosincs szabadságra, Élünk, de nem érzünk alattunk országot)
AMBROOZIA 2018/3 Marija Sztyepanova versei (Első szerelem, A szeretetlen lányka, "Depresszió")
AMBROOZIA 2018/2 Marija Sztyepanova versei (Foltos égbolt lebegett ma fel-le..., Menj!, Kérlek, ne süllyessz le...)
DEÁK+KERT irodalmi portál 2018 Álmom, Keszthelyi múzsa, Bukolikus variációk, Őt láttuk mindenütt
IRODALMI JELEN 2018. március (online) Szemjon Lipkin poémája (Technikus hadbiztos 4. rész )
IRODALMI JELEN 2018. február Marija Sztyepanova versei (Céllövölde a Szokolnyiki parkban, Oly furcsa várni, mit nem ismersz, Rejtély, Fiamnak)
SZIVÁRVÁNY 2018/3 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Hangya
SZIVÁRVÁNY 2017/12 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Kicsi vonat, Kicsi teherautó
PANNON TÜKÖR 2017/6 Sétálni indul az anyám, Menekülők, Miniatűrök
IRODALMI JELEN 2017. november (online( Marija Sztyepanova versei (Céllövölde a Szokolnyiki parkban, Oly furcsa várni, mit nem ismersz, Rejtély, Fiamnak)
VÁR 2017/3 Őrizzük nevét (Arany). Nem hajolt (Ady) ,Ilyennek őrzöm (anyámról) (versek)
HÉVÍZ 2017/3 Szemjon Lipkin verse (Edgar Poe nyomán)
PANNON TÜKÖR 2017/3 Jevgenyij Jevtusenko versei (Tankok tapossák Prágát, Egy furcsa pont
SZIVÁRVÁNY 2017/6 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Kerti ábécé (sz – végig)
SZIVÁRVÁNY 2017/5 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Kerti ábécé (ly – s)
SZIVÁRVÁNY 2017/4 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Kerti ábécé (e – l)
AMBROOZIA 2017/1 Iván Ahmetyev versei (2014))
ZALAI HÍRLAP 2017.április 8. Jevgenyij Jevtusenko verse (Azt álmodom…)
IRODALMI JELEN 2017. március 7. Alekszandr Jerjomenko versei (A környezet összekapcsolása, V. Viszockijhoz. „A nyújtónforgási szabályt”, Mikor a vihar résébe lesve, Vízszintes ország)
TEMPEVÖLGY 2017/1 Szemjon Lipkin versei (Vándorok, A tüskés csipke, Halálom s én közözzem)
SZIVÁRVÁNY 2017/3 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Kerti ábécé (a – dzs)
SZIVÁRVÁNY 2017/2 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Baba
SZIVÁRVÁNY 2017/1 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Az én cicám
NYUGAT-BALATONI KALENDÁRIUM 2017 Tanulságos találkozásaim Csoóri Sándorral
ZÁMOLY hírei 2017 január Tanulságos találkozásaim Csoóri Sándorral
PANNON TÜKÖR 2016/6 Falusi krónika az ötvenes évekből
ZÁMOLY hírei 2016 különszám Egy nagyszerű pályázat margójára
NAPSUGÁR 2016/12 (gyermekirodalmi lap, Kolozsvár) Karácsony
VÁR 2016/5 Tanulságos találkozásaim Csoóri Sándorral (próza), A felelősség kopjafája már kifaragva (vers)
SZIVÁRVÁNY 2016/11 (Vers, mese, játék kicsiknek, Kolozsvár) Óra
VÁR 2016/4 Magyarországi levelek 11., Bár ne hullna több! A búcsi leventék sírjánál
AMBROOZIA 2016/4 Szemjon Lipkin versei (A holtaknak, A tajga, Nomád tűz)
PANNON TÜKÖR 2016/3 Szemjon Lipkin versei (A Tien San-on, Istenanya)
NAPÚTONLINE 2016/július Szemjon Lipkin versei (Akarás, Moldáv nyelv, Weimártól egyórányi séta)
SZIVÁRVÁNY 2016/3 (Vers, mese, játék kicsiknek, Kolozsvár) Homokozóban
SZIVÁRVÁNY2016/1 (Vers, mese, játék kicsiknek, Kolozsvár) Maci
NYUGAT-BALATONI KALENDÁRIUM 2016 Magyarországi levelek 10.
SZIVÁRVÁNY 2015/3 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Pillangó. Építőkocka
NAGYVILÁG 2015/5 Timur Kibirov versei (Az albérlő éneke, "Hagyj fel minden re...", Hasznosan élni?, Heine, Őrségben, Húsvéti vers)
NAGYVILÁG 2015/4 Konsztantyin Balmont versei (Kék templomban, A hang. Csupán, Reménysugarak, Felfelé, Álmok)
HÉVÍZ 2015/3 Ma ne jöjj!
ZALAI HÍRLAP online 2015/június Fényes világban Vollein Ferenc kiállításán
PANNON TÜKÖR 2015/5 A költő halála (Lermontov emlékére), Költő maradt, Mátyás a nép között; Szemjon Lipkin versei (A szemtanú, Hamu, Mózes)
SZIVÁRVÁNY 2015/1. (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Griposzaurusz, Tirannoszaurusz rex
ZALAI HÍRLAP 2015. január 8. Hiányzol a tájból
HÉVÍZ IRODALMI ANTOLÓGIA (2012 - 2014 ) 2015 Levél a Vénüléshez
PANNON TÜKÖR 2014/6 Iván Ahmetyev versei (35 miniatúra)
VÁR 2014/4-5 Esztergapadnál, Sakkversenyen
PANNON TÜKÖR, 2014/4) Családi krónika (Nagyszüleim az I. világháború idején), Két emlékmű
A III. VONYARCVASHEGYI NEMZETKÖZI KÖLTŐTALÁLKOZÓra kiadott VERSRŐL VERSRE című antológiában Mesélt, mesélt mesélt Jókai emlékezete
A VONYARCVASHEGYI NEMZETKÖZI KÖLTŐTALÁLKOZÓk kiadványai
A PALACKPOSTA című antológiában (zalai-muravidéki írók, költők) ( Pannon Tükör Könyvek, 2014) Magyarországi levelek 8., Festetics padján, Miss Európa, 1929 (A keszthelyi Simon Böske), Mocsárvár titkai
NAGYVILÁG 2014/6 Iván Ahmetyev versei (35 miniatúra)
NAGYVILÁG 2014/3 Mihail Lermontov tíz versének műfordítása A koldus, Nem Byron, nem..., A vitorlás, A tőr, A költő halála, Ha ő dalol..., Felhők, A szikla, Hazám, Kisétálok magamban az útra)
KESZTHELYI MÚZSA című antológiában (Keszthely, 2014) Volt egy iskola, Tengernyi veszteség, Hazámért szívesen, Minek nevezhetünk..., 40 halászok éneke, Egregyi szüret, A Nagymezőn, Fenyvespusztán, Évi rendes találkozó)
SZIVÁRVÁNY 2014/12 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Elazmoszaurusz, Euoplocephalusz, Triceratopsz
SZIVÁRVÁNY 2014/11 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Eudimorphodon, Eoraptor, Nodoszaurusz, Kronoszaurusz
SZIVÁRVÁNY 2014/10 (kisgyermekek képes lapja, Kolozsvár) Sztegoszaurusz, Dimorphodon, Apatoszaurusz
Az Őszidő 2013 címmel kiírt irodalmi pályázatra (Bányász Művelődési Otthon, Tatabánya) beküldött 2 költeményem díjat kapott: Különleges ünnep (Születésnapom), Hát visszatértem (Szívműtét után),
és bekerült az Őszidő 2013 címmel kiadott antológiába
PANNON TÜKÖR 2013/6 Héttoronyban, Hát visszatértem (Szívműtét után), A megbékélés csendje
HÉVÍZ 2013/3 Máté
VÁR 2013/3 Mit veszít? Határtalan szabadság
A II. VONYARCVASHEGYI NEMZETKÖZI KÖLTŐTALÁLKOZÓra kiadott SZÁLLÓ SZAVAK versről versre című antológiában Arany János elmenőben, Nyugatba tört magyar
PANNON TÜKÖR 2013/2 Szíves krónika, Festetics padján
Nemzetközi költői találkozón Vonyarcvashegyen, 2012. április 11-én
A MŰSZAK (Művészek Szabad Alkotóközössége) irodalmi estjén 2012 július 22-én és 2013 júliusában
Balról jobbra: Szencz Lívia, Serdar Ünver, Illésné Major Julianna, Cséby Géza, Lángi Péter és a versek előadója, Horváth Péter
Balról jobbra: Horváth Péter, Lángi Péter, Cséby Géza, Serdar Ünver,Illésné Major Julianna
(A háttérben Szencz Lívia, Illésné Major Julianna és Horváth Melinda akciófestménye a Balatonról)
VÁR 2012/5 (ANTOLÓGIA) Alistáli György
PANNON TÜKÖR 2012/4 Magyarországi levelek 10., Levelek
AGRIA 2012. nyár (VI. évfolyam 2.szám) Magyarországi levelek 8., Sárgult képeslapok: Eger(1960), Budapest (1963), Varsó (1963), Moszkva (1967), Zagorszk (ma Szergijev Poszad, 1975), Vajdahunyad (Hunedoara, 2000)
VÁR 2012/3 Pártpalástban, Alistáli György
HÉVÍZ 2012/3 Levél a Vénüléshez
PANNON TÜKÖR, 2012/3 Egy öntörvényű életmű bemutatása (Görömbei András Csoóri Sándor című könyvéről) (recenzió)
PANNON TÜKÖR 2012/1 Magyarországi levelek 9., Hűen magadhoz
PANNON TÜKÖR 2011/4 Mocsárvár titkai, Haikuk (Emberi dolgok, Bal, jobb, Válassz!, Ezeregy arcú világban)
PANNON TÜKÖR 2011/3 Arcok, sorsok (Miss Európa, 1929 (a keszthelyi Simon Böske), Anyai fájdalom, A találkozás)
VÁR, 2011/3 Új könyvjelzők
PANNON TÜKÖR 2011/2 Verseid tüzénél (Utassy József 70. születésnapján)
PANNON TÜKÖR 2010/5 Személyes találkozás szülőfalum jeles költőjével, Csoóri Sándorral; Híradás egy zámolyi irodalmi találkozóról , 2010. augusztus 13.
Csoóri Sándor köszöntése Csoóri Sándor előadása A közönség
ÖT PERC EMBERSÉG c. novelláskötet;Hajléktalan a helyi járaton; novella (in Nyitott Szemmel Könyvek), 2010.december
Az Őszidő 2010 címmel kiírt irodalmi pályázatra (Bányász Művelődési Otthon, Tatabánya) beküldött 2 költeményem kiemelt díjat kapott (Játszik az unokám, Gyere, párom)
Az Őszidő 2008-as pályázaton díjazott versemmel (Őszidőm leltára) együtt bekerült az Őszidő III címmel kiadott antológiába
Mindhárom kötetben olvashatók verseim
A 2010-es pályázat díja
PANNON TÜKÖR 2010/5 HAIKUtya mindenségit
PANNON TÜKÖR 2010/4 Megkésett születésnapi köszöntő (Levél Csoóri Sándorhoz), SZE(re)PLŐINK... III (Megoldás?, Bárány, a ma született, Megélhetési, Kampány, A hiszékeny,
Óvatosan, A szavak emere)
VÁR, 2010/4 Örökét vállalom; Csanádi Imre születésének 90. évfordulóján; Egy méltatlanul elfeledett költő méltatása; Alföldy Jenő: Csanádi Imre költői világa (recenzió)
HITEL, 2010/4 Olaszországi képeslapok
TEMPEVÖLGY 2010/március Történelem a mindennapokban; Cséby Géza: Sors-címerkép (recenzió)
HÉVÍZ, 2010/1 Tavaszváró leoninusok, Skatulyába, Az emigráns
Zalai Hírlap 2009..december 24. Karácsony
PANNON TÜKÖR 2009/6 Balatoni villanella, Idill a kastéllyal, Hévízi sóhaj, Két tóparti limerick, Zalai képeslapok (Őszi Zala, Kehida, Várvölgy, Rezi vára, Tátika vára és a Sztúpa, Hévíz, Keszthely)
PANNON TÜKÖR 2009/3 SZE(re)PLŐINK... II (Munkamegosztás, Hírvivő, Ön-, A bevallós, A maradi, Nézőpontok, A bűn, Pályázat, Reform, Minőségbiztosítás)
VÁR, 2009/2 Könyvjelzők
NAGYVÁTHY JÁNOS EMLÉKKÖNYV, szerk.: Lukács Gábor - Dr. Kocsondi József CSc; Georgikon kiskönyvtár 23. 165-168.) Keszthely, 2007; Nagyváthy Jánosról nyelvészeti szempontból
ÁRGUS, 2005/9 Csanádi Imre: Húzd rá, cigány ! (verselemzés)
Az 60 éves Nagyváthy János Szakközépiskola és Kollégium ÉVKÖNYVE (1995 – 2005) Keszthely, 2005
Az évkönyvnek szerkesztője, több írásának szerzője voltam.
PANNON TÜKÖR 2003/4 Magyarországi levelek, 5.
HITEL 2002/11 Magyarországi levél 1, 2, 3
PANNON TÜKÖR 1998/5 Megemelt mutatóujj
Zalai Hírlap 1999.szeptember. Eladtam végképp
Csurgó és környéke 1999.február Nagyváthy
Zalai Tanügy 1998.május Ballagnak a tanítványok
Zalai Hírlap 1996.december 28. Cseppek
Zalai Hírlap 1996.július 27 Számolj, Péter!
Zalai Hírlap 1996.július 20. Csendes-völgyi béke
Fejér Megyei Hírlap 1996. július 8. Zámolyi mozaikok (5 vers)
Az 50 éves Nagyváthy János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola ÉVKÖNYVE (1945 - 1995) Keszthely, 1995
Dr. Lángi Péternével és Sárkány Jánossal közösen az évkönyvnek szerkesztője, Az iskola története című írásnak szerzője voltam.
Számítógép alkalmazása a hangtan középfokú oktatásában, Egyetemi Fonetika Füzetek 6.
Doktori disszertációm, a ELTE Fonetikai Tanszékének kiadásában; Budapest, 1992
A dolgozat négy programra épült, amelyet Commodore+4 típusú személyi számítógépre írtam. A programok - tanári irányítással - lehetőséget adtak a magyar hangrendszer megismerésére, az ismeretek gyakorlására, és a tudás ellenőrzésére is. A disszertáció összefoglalja a hangtani kutatások korabeli eredményeit, oktatásának lehetőségeit, eszközeit, ismerteti a 4 számítógépes programot, és alkalmazásuk tapasztalatait.
Időmértékes versek elemzése
HT'1080Z típusú iskolai számítógépre írt program. (1985)
A begépelt verssor ritmusképletét írásban ( — és ں jelekkel) és hanggal (hosszú szótag: magasabban, hosszabb ideig hangzó; rövid szótag: mélyebben, rövidebb ideig hangzó jel) is ábrázolja a gép. Majd a sor megnevezését kiírja (pl.: hexameter, adoniszi sor, hatodfeles jambikus sor stb.) A gyakoribb strófákat is megnevezi (aszklepiádeszi, szapphói stb. strófa)
Újságcikkek (Zalai Hírlap, Keszthely és Vidéke stb.) különböző témákban
Tájékoztatók az iskolai napokról, iskolai szakváltásról; Vélemény a diákszínjátszás zsűrizésének visszásságairól; Híradás az iskolaépület gondjairól; Megemlékezés elhunyt kollégáról stb.