Az iskola a facebookon a Nagyváthy János Szakközépiskola cím alatt található. A profilkép a Nagyváthy-szobor, borítókép az iskolaépület
Tanári munkám
| 38 év | Oktatás | Kulturális munka |
(A fenti címekre kattintva érhető el a témát kifejtő szöveg)
Tanári pályámat az általam szerkesztett 2005-ös iskolai évkönyvben a következőképpen értékeltem (A 38 évet még egy 39. is követte; az általam addig tanított osztályokat a 12. évfolyamon, azaz az érettségi előtti utolsó évben még én okíthattam, vihettem vizsgára):
Az egyetem elvégzése (1967) után azonnal a keszthelyi Nagyváthy János Mezőgazdasági Technikum tanára lettem. Az elmúlt tanév (2004/2005.) végén – 38 év után – köszöntem el kollégáimtól.
Szerettem ebben az iskolában dolgozni, a szerencsét leszámítva ezért maradtam hű hozzá nyugdíjazásomig. Én is falusi iskolából indultam, s ide is – a szak miatt érthetőem – zömmel falusi gyerekek jelentkeztek. Könnyen szót értettem velük. Többségük nem kaphatott annyi segítséget az általános iskolában, mint a városiak. Épp ez jelentett kihívást számomra: legyen belőlük is művelt ember, visszatérve szülőfalujukba legyenek a kultúra, a művelődés iránti igény terjesztői.
Sok kedves tanítványomra emlékezem, de nehéz kiemelni név szerint közülük bárkit is, mert a névsor óhatatlanul hiányos lenne. Jó érzéssel idézem fel azoknak az arcát, akik okosan sáfárkodtak tehetségükkel, s kiváló szakemberei lettek választott szakmájuknak. Természetesen legtöbbjük az agrárpályán mutatott fel eredményeket (sajnálom őket, hogy az utóbbi évek mostohábbak lettek hozzájuk), de akadnak köztük kiváló orvosok, tanárok, műszaki szakemberek, katona- vagy rendőrtisztek is.
Nagy szeretettel emlékezem azokra, akik nehezen indultak a középiskolában, nagyon sok volt a pótolnivalójuk, de nem adták fel. Igyekeztek maximálisan kamatoztatni a tanári segítséget, s fokozatosan tornázták fel magukat szerencsésebb osztálytársaik közé. Tudom, hogy sokan továbbtanultak közülük is, s éppoly dicséretesen megállják helyüket, mint az iskolában.
A Nagyváthyhoz az is vonzott, hogy a kollégák nagy többsége mindig hivatásának tekintette a tanári pályát. Céljuk az volt, hogy az a diák, aki haladni akar, ne kallódjon el. A tanári „bravúrok” között tartok számon olyan elégséges eredményeket is, amelyek mögött legalább annyi munka állt, mint az országos versenyeken elért helyezések mögött. Születnek ilyen eredmények napjainkban is, de a tanulási morál hihetetlen mértékű romlása miatt sokkal ritkábban. Márpedig ehhez tanár, szülő és tanuló összefogására van szükség.
Az összefogás az egész iskolai közösség munkáját jellemezte. A jó légkör megkönnyítette az egyes ember munkáját. A tantestület befogadta az újakat, segítette őket, ha jó szándékkal végezték tevékenységüket. Jó volt ilyen közösségben dolgozni.
Az iskolák megítélése manapság külsőségek alapján történik, a minősítők tekintete nem jut el a kellő mélységekig. Sokszor épp az igényes munka kap kritikát, a felszínes dicséretet. Tapasztalhattuk ezt mi is az utóbbi évtizedben. Azt látom azonban, hogy a Nagyváthy szelleme ma is méltó a régi hagyományokhoz még a méltatlanabb körülmények – a tagiskolává besorolás – ellenére is. Ennek tudatában reménykedve zárom tanári pályafutásomat, s kívánok kollégáimnak, valamint a mai és leendő diákoknak eredményes munkálkodást, szép sikereket a jövőben is.
Dr. Lángi Péter
1967-ben kezdtem tanítani. Első osztályom, amelynek főnöke lettem, nehezen élte meg, hogy előző osztályfőnökük fél év után leadta őket (igazgatóhelyettessé nevezték ki). Rengeteg gondot okoztak nekem, nem győztem az intőket, rovókat osztogatni. Bő egy évbe telt, míg - az ő kifejezésükkel élve - győztem. Ezután harmonikus lett a viszonyunk, kéréseim mindig visszhangra találtak az osztályban. A 2. év végén, pedagógus napra egy csokor rózsát kaptam tőlük. Annyi piros virággal, ahány fiú, s annyi fehérrel, ahány lány járt az osztályba. Erre emlékszem a Rózsák című versemmel. Ma már évente találkoznak, s felemlegetjük e hajdani időket.
Az osztály érettségizőinek névsora disztichonos változatban:
Első osztályom
(4.a 1971)
Mátyás, Pujcsek, Finta, Szabó Vili s Erzsi, Kovács, Szi,
Balla, Patakfalvi, Cserna, Bikádi, Strausz,
Báder Edit, Mogyorósi, Fucsik, Csuti, Németh Etelka,
Rétai, Csizmadia, Nádasi és Vizeli,
Tóth Zsuzsa, Lőrincz Erzsi, Fekécs Laci, Tolnai Anna,
Pintér, Kenessey, Orbán, Sipos Ibi.
Ők a legelső osztályomnak a tagjai sorban,
Én meg a botladozó, zöldfülü osztályfő.
Találkozó 2007-ben és 2008-ban
A 2. osztályom kiváló képességű, de kevésbé szorgalmas diákokból állt. Emiatt elég sok harc folyt közöttünk. Egyébként meg csupa szív gyerekek voltak, s nagyon szívesen emlékezem rájuk, találkozom velük. Az osztály névsora szintén versben:
Második osztályom,
(4.a, 1975)
Horváth, Dóczi, Novák, Poór, Jámbor, Lenkai Ottó,
Csonka, Bakonyvári, Bertalan és Csabai,
Koller Attila, Fodor Mari, Fukszberger, Vörös és Csécs,
Réthy Balázs, Keszei, Torzsás és Mihalik,
Kölbi, Szabó Tibi, Karcsi, Fejes Miki, Nagy Tibi, Molnár,
Szopkó és Jenei, Harcsa, Polozgai Zsolt,
Deics Laci, Obermayer Tóni, Kurucz Vali, Slemmer,
és aki ővelük ért: Lángi, az osztályfő.
Találkozón 2010-ben az osztály tagjai és aki késett (Ausztráliából)
3. osztályomhoz én váltam hűtlenné. Két évig voltam osztályfőnökük, majd igazgatóhelyettességgel bíztak meg, s át kellett adnom az osztályfőnökséget. Ennek ellenére minden találkozóra hivatalos vagyok, s közel érzem őket is magamhoz. Ebből az osztályból az alábbi versben felsoroltak érettségiztek:
Harmadik osztályom
(4.a, 1979.)
Czikli , Zachár, Gellén, Slenner, Hollósi, Juhász, Tenk,
Györke, Futó, Falussy, Szép, Molnár, Imely.
Horváth András, Erzsi, Kovács (Sanyi, Gyurka), Takács, Tóth,
Ország, Nagy, Pataki, Vaczkó és Szalay.
1977-ben lettem igazgatóhelyettes. Éppúgy Dr. Bődör László kollégámat váltottam e pozícióban, mint annak idején az osztályfőnökségben. Az ő helyettese voltam 15 évig. Ekkor egy évre megbíztak az igazgatói teendőkkel, majd az új igazgató, Dr. Tóth László mellett helyetteskedtem 2001-ig. Ekkortól - kérésemre - újra mezei tanárkodhattam. Utolsó középiskolai osztályom 2005-ben érettségizett. Annak ellenére, hogy viszonyunkban több volt a hullámzás (ők már egy más világfelfogásban, más elveket követve nőttek fel), rájuk is jó szívvel emlékszem. Akik érettségiztek közülük:
Utolsó osztályom
A 2005-ben ballagó 12.b osztály
Varga, Szilágyi, Szabó Dani és Tomi, Hirsch, Büki, Kajdel,
Berkovics és Hajgató (Juditok), Budai,
Tarsoly Barna, Tamások ketten, Dákai, Horváth,
Mészáros, Freili, Holczer, Papp, Szakonyi,
Leskó Adri, Czimondor, Péntek – ballag az osztály,
s - munkás évek után végleg - az osztályfő.
Az iskolai kulturális munkában (főként szavalóversenyek, műsorok szervezésében, a szavalók szereplésekre, versenyekre való felkészítésében) szinte tanári tevékenységem kezdetétől részt vettem.
Számos versenyen értek el szép eredményt (a Helikonon két aranyérmes, egy ezüstérmes és két bronzérmes helyezést szereztek) diákjaim az évek során, azok is, akik mezőgazdasági pályára készültek, s többnyire nem humán beállítottságúak voltak.
A diákszínjátszás iskolai irányítását 1982-től nyugdíjazásomig végeztem. Fő célom az volt, hogy az iskolai rendezvények színesebbek legyenek, s diákjaim a színjáték segítségével magabiztosabb fellépésű, értelmesebben kommunikáló, s a színház iránt érdeklődő felnőttekké váljanak. Bár itt sem színészi képességekkel megáldott fiatalok szerepeltek, azért 1 helikoni ezüstérmet (Babits: Jónás könyve) és egy bronzérmet (Rozsgyesztvenszkij: Requiem) is sikerült szereznünk. 2002-től nyugdíjazásomig részt vettem csoportjaimmal a keszthelyi Közgazdasági Szakközépiskola által a helyi középiskolák részére szervezett színjátszó találkozón, melyet évente mindig a színházi világnapon tartanak. Azóta ugyanezen rendezvény zsűrijébe kaptam meghívást minden évben.
A 2004-es találkozón első helyezett csoport tagjai, akik Moliere A Szerelem mint orvos c. vígjátékát adták elő.
Nagy örömmel tettem eleget olyan felkéréseknek, amikor tanári vagy hasonló munkára van lehetőségem. 2013 szeptemberében szívesen tartottam rendhagyó órákat Weöres Sándor születésének 100. évfordulóján az Asbóth Szakközépiskolában, 2014-ben Szendrey Júliáról a Közgazdasági Szakközépiskolában. 2014 februárjában szívesen vállaltam előadást a Kőrösi Csoma Sándor Társaság felkérésére Jókai Mórról, 2016-ban Berzsenyi Dánielről.
Az iskola a facebookon a Nagyváthy János Szakközépiskola cím alatt található. A profilkép a Nagyváthy-szobor, borítókép az iskolaépület